Mikor Buddha megválni készült az élet­től, mély meditációba merülve tanításait kibocsátotta az állatvilágba is. Azok az ál­latok, amelyek megfogadták az Üdvözült tanait, sorra a nagy Tanító elé járuitak, hogy mélységes hódolatukat kifejezzék. 12 nemes állat gyűlt össze: a Patkány, a Bivaly, a Tigris, a Nyúl, a Sárkány, a Kí­gyó, a Ló, a Kecske, a Majom, a Kakas, a Kutya és a Disznó. Buddha megjutalmaz­ta a 12 állatot: egy-egy évet ajándékozott nekik az évre jellemző konstellációval együtt. Úgy rendelkezett, hogy ők uralják a szüntelenül ismétlődő 12 éves cikluso­kat mindaddig, amíg csak a szanszára ­evilág - körbeforog.

A keleti asztrológiában (Kínában, Ja­pánban) ősidők óta különféle állatnevek­kel jelölték az egyes jegyeket. A nevek és az állatok száma változó volt, ám az is mertetett legenda arra utal, hogy minden bizonnyal Buddha születése-halála körül rögzülhetett a ma is használatos, 12 oszta­tú keleti Zodiákus. A mítoszból az is kitű­nik, hogy a keleti asztrológiában kizáró­lag csak állati jegyeket találunk, ellentét­ben a nyugati Zodiákus olyan elnevezése­ivel, mint pl. Ikrek, Szűz, Mérleg stb. A nyugati asztrológiában a születés pon­tos időpontjára kiszámított, meglehetősen bonyolult képlet szolgál arra, hogy vala­kit széles körűen jellemezhessünk. A kele­ti horoszkóp nagyobb általánosságban ad képet a személyiségről, egy-egy évben született egyéniségeket nagyjából azono­san kezelve.
­
Természetesen az egyes állati jegyek erő­sen módosulnak az év során, aszerint, hogy melyik hónapban született valaki az adott évben. Jellemzésünkben nem a kí­nai, holdhónapokra lebontott éveket, ha­nem a japán módszert követjük, amely az egyes éveken belül januári, februári, már­ciusi stb. egész hónapokat kölönít el, illet­ve januári, februári, márciusi stb. egyede­ket különböztet meg. E felfogás szerint annál erősebb egy év szülötte, minél in­kább az állati jegy elején, annak mintegy csúcsán született. Bármely jegy legerőteljesebb, legkarakterisztikusabb jellemzőit éppen ezért a januári-februári szülöttek testesítik meg, mégpedig úgy, hogy az elő­ző év jellemzőit is magukban hordozzák még.