A gyakorlás
Kitty 2006.08.05. 15:51
A 3. epizód. Olvasd el és írj kritikát/véleményt!
Eljött a péntek. A mutatványa aránylag elkészült, már csak a trapézos rész hiányzott. Elindult hát, hogy megnézze kész van e a színpad, mert gyakorolnia kellene. Lassan ment, csak sétált, nem sietett sehová. Amint így sétálgat, meglátta a Kaleido Színpadot. Nem bírta megállni, hogy ne csodálja meg közelebbről.
- A következő műsorszám a Csipkerózsika! – nagyon megörült. Ez a kedvenc meséje. – Ezt meg kell néznem!- ezekkel a szavakkal rohant be a színpadhoz jegyet vásárolni az előadásra.
- Jó napot! Egy jegyet szeretnék kérni, a Csipkerózsika című előadásra!
- Egy pillanat! – utasította az eladó és szabad jegyet keresett az előadásra. – Igen, már csak egy jegyünk maradt két hét múlva szombaton, ez az utolsó előadás. Kéri a jegyet?
- Szombaton? De nekem szombaton előadásom lesz!
- Akkor tehát nem kéri a jegyet!
- De, megveszem. Mennyibe kerül, és mikor lesz?
- 4 órakor kezdődik és 4.50!
- 4-kor?
- Igen kisasszony.
- De …- mondta és a többi szavát már csak gondolataiban folytatta. – nekem akkor lesz az előadásom!
- Tehát, akkor kéri vagy nem?
- Kérem, tegye félre, mindjárt visszajövök! – mondta és már rohant is a boltba. Meg sem állt a főnök irodájáig ott bekopogtatott.
- Ki az? – szólt ki a főnök az ajtó mögül.
- Én vagyok az uram. – és Cedy belépett az ajtón.
- Óh, mit szeretne kisasszony?
- Uram, az a helyzet, hogy szeretném, ha két hét múlva szombaton…
- Igen?
- Tehát akkor másfél órával, hamarabb kezdődne az előadás.
- És miért kéred tőlem ezt?
- Azért, mert el szeretnék menni a Kaleido Színpadhoz megnézni a Csipkerózsika című előadásukat!
- Sajnálom kislány, de az a helyzet, hogy a bolt fél négykor zár, ezért lépsz fel te négykor!
- És mi lenne, ha éjszakai műsor lenne, és megvilágítással?
- Az rengeteg pénzbe kerül, de ha nem kérsz fizetés a most hétvégi előadásért, hanem a világításra szánod, akkor rendben!
- Te jó ég mit tegyek? – gondolta Cedy – Ha most nem kérek pénzt, akkor az enyém is teljesen elfogyik! Nem ezt nem tehetem! Nem nézhetem meg az előadást. – Cedy alig bírta visszatartani a sírást. – Akkor – folytatta immár hangosan – nem nézem meg a műsort!
- Helyesen döntöttél! Akkor marad minden úgy ahogy megbeszéltük.
- Igen. – ezzel eltávozott az irodából. De még egy utolsó mondatot odavetett a főnökének- Megyek gyakorolni!
- Jól teszed- szólt a férfi.
Cedy kiment a színpadra és elkezdett gyakorolni! Hatalmas mutatványokkal kápráztatta el azokat, akik a székeket hordták a másnapi előadáshoz. Cedy táskájából elővette a diabolót is és néhány munkást megkért, hogy húzzák ki a trapéz alatti kötelet. Rakják ki a két trambulint is. Cedy magasra ugrott a trambulinnal és elkapta a trapézt minden erejét összeszedve, meglendítette és hatalmas méretű ugrással, elengedte és mozdulatlanul esett lefelé. Minden munkás a szívéhez kapott.
- Kisasszony vigyázzon lefog esni! – kiáltott az egyik. – Túl nagyot ugrott.
De a lány mintha meg sem hallotta volna. Minden embernek földbe gyökerezett a lába. A kislány pedig nyugodtan zuhant lefelé, és a kötélre érkezett, semmije nem mozdult meg a szemét lehunyta, és kecsesen állt a kötélen. Mindenki megdöbbent. Aztán elmosolyodott kinyitotta a szemét és leugrott a földre:
- Milyen volt? – kérdezte a megdöbbent férfiakat.
- Csodálatos! – mondták, még mindig elhalva a mutatványon.
- Hm… Tehát tetszett. –mondta és visszament gyakorolni. Sokáig ugrált a kötélen, és lendült a trapézon, addig még besötétedett.
- Ideje mennem – mondta, és meghajolt a széken ülő embereknek. Igaz, hogy már műszakuknak vége volt, de itt maradtak figyelni Cedyt amint gyakorol. A lány hatalmas tapsvihart kapott ismét. Aztán összepakolta kishátizsákjába minden cuccát, és elindult hazafelé. Útközben ismét ellátogatott a Kaleido Színpadhoz, hogy visszamondja a félretett jegyet.
- Jó estét! – köszöntötte az eladót.
- Jó estét! Miben segíthetek?
- Én a félretetetett jegyet szeretném visszamondani.
- Rendben van, de az előbb valaki szintén visszamondta a keddi előadásról. Érdekli a jegy?
- Igen, hát persze!
- Rendben akkor most fizeti, vagy majd később?
- Majd hétfőn kifizetem.
- Rendben, akkor félreteszem, további szép estét! – mosolygott rá az eladó.
- Önnek is! – mosolygott vissza Cedy. És ebben a pillanatban hatalmas tömeg indult meg kifelé az ajtókon. Valószínűleg véget ért az esti előadás.
- Itt az idő! – gondolta Cedy – most megmutatom! – és ezzel a kapuban termett, letette hátizsákját, magasat ugrott a levegőben, gyönyörű pörgéssel ötvözte az ugrást. Erre az ugrásra mindenki a közelébe ment. Cedy körültekintett és még egyet ugrott, és ismét szép pörgét rakott a végére. A lány ezután előkotorta táskájából diabolóját, és felugrott, előlökte a diabolót, és pörögve elkapta, és ismét eldobta. Így játszott a levegőben a diabolójával. Mindenki el volt halva. Még Rosetta is, aki éppen abban a pillanatban lépett ki a kapu elé. Azonnal berohant, az Sora öltözőjébe:
- Sora, gyere gyorsan!
- Mi a baj Rosetta?- kérdezte Sora.
- Semmi baj nincs, csak gyere! – ezzel megrántotta Sora karját és kihúzta az ajtón. Kivezette a kapu elé és rámutatott Cedyre.
- Elképesztő! – rebegte Sora. – Micsoda tartás, és kecsesség! Rosetta! Szólj Kalosnak, ezt neki is látnia kell!
- Megyek! – mondta Rosetta és már a főnök irodájánál is termett, bekopogtatott.
- Ki az?
- Én vagyok az Rosetta!
- Gyere be!
- Főnök, jöjjön, kérem a kapuba, mutatni szeretnék valamit. Sora küldött.
- Azonnal megyek! – mondta és felállt az íróasztalától. Elindult Rosettával a kapu elé. Amikor kiléptek az ajtón Kalos elcsodálkozott:
- Apám! Micsoda lábak!
- De főnök!
- Vagyis, úgy értem…
- Tudom, hogy értetted. – szólt kedvesen Sora.
- Ez egyszerűen csodálatos! – mondta Kalos.
- Igen az! – mondta Sora.- Csodálatos! Rosetta! – szólt viccesen Sora- veszélyben a címed!
- Az biztos. –mondta csendesen a kislány.- De még milyen veszélyben! – folytatta elgondolkozva. És ebben a pillanatban Cedy megállt a földön és mindenki ujjongott és tapsolt.
- Köszönöm! Köszönöm! – mondta Cedy. Lassacskán elszállingózott a tömeg.
- Kár, hogy ezt Layla nem látta. – mondta csodálkozó tekintettel Sora.
- Tévedés, láttam.- mondta hidegen a hátuk mögül Layla. Kalos elindult a kislány felé magabiztos léptekkel.
- Igen uram, mit szeretne? – kérdezte hidegen Cedy.
- Azt szeretném, hogy lépj be közénk! – mondta határozottan Kalos.
- Hova közénk? – kérdezett vissza a meglepett lány. Mielőtt még Kalos válaszolhatott volna Sora közbe lépett:
- Hát a Kaleido Társulatba! Szemem sarkából láttalak a válogatáson, és tudtam, hogyha tényleg tudsz valamit, akkor biztosan bejutsz majd. Ne mond, hogy nem ez az álmod!
- De igen. Sajnos már leszerződtem a közeli boltban, sajnálom. – a leány majdnem könnyezett de visszatartotta a sírást. – Most... Most… most mennem kell! – mondta elhaló hangon. És könnyekkel teli szemmel elsietett.
- De a táskád! A táskád itt maradt! – kiáltott utána Sora, de már ezt nem hallotta. Sora utána szaladt. – Várj a táskád itt maradt!- kiabálta, de a lány még mindig nem hallotta. – Cedy Janett – olvasta a táskán lévő nevet.- Cedy! A táskád! – ebben a pillanatban a lány a kezére nézett nem volt nála semmi.
- Hol a táskám? –kérdezte önmagától. A saját kérdésére abbahagyta a futást és megfordult. Meglátta Sorát, ahogy fut utána a táskával.
- Cedy, a táskád ott maradt!- szólt Sora mikor megállt a rémült lány előtt.
- Köszönöm. – mondta megszeppenve.
- Óh, semmiség. Bárkiért megtettem volna ezt. Hol laksz? Ha gondolod hazakísérlek.
- Arra! – mutatott a lány egy bizonyos irányba.
- Akkor menjünk.- mondta mosolyogva Sora.
|