-          Ugyan Minerva! Ez egy teljesen természetes dolog.

-          De Albus! Kérlek, hisz ezek gyerekek. Igazán nincsenek még abban a korban, hogy ilyenekről tanuljanak.

-          Pontosan, hogy eljutottak abba a korszakba, ahol meg kell ismerkedni az illem ezen formájával.

-          De hát könyörgöm! Kocsmai etikettre nevelni a tanulóinkat?

Nem kell hangsúlyozni, hogy az egész iskolát mélyről jövő láz és úgymond mámor szállta meg, miután hivatalosan is ki lett hirdetve az új tantárgy bevezetése. A diákok előre izzították torkocskáikat az első órára. Mindenki arra számított, hogy kezdetben próbára teszik a nebulók alkoholterhelhetőségi szintjét. Ám legnagyobb csalódásukra ez nem egészen így alakult.

Hubi Páleszt a legkevésbé sem lehetett szépnek nevezni. Alakja akár a boroshordóé, bőre mint a tequila után kiszívott, két hete a napon szárított citromszelet, színre is, tapintásra is. Ruhájából és pólusaiból áradó beazonosítatlan szag sokakat a napok óta erjedő, pálinkának való barackra emlékeztetett és mindenki megesküdött volna arra, hogy Prof. Snape szaga ehhez képest „bizonyíték, nem ígéret”. Testének minden porcikáját (amit az emberek legnagyobb örömére, fekete talár fedett) tetoválások borították, melyek mind kapcsolatban voltak az alkoholtartalmú italokkal és azok elfogyasztásával. Arcát, mely borvirágoktól égett az Unicum nevű ital vörös keresztje tarkította, pont a homloka kellős közepén. Azonban külső „szépsége” még messze nem fejezi ki azt a lelki és pszichés aberrációt, melyről messze földön híres volt. A világ minden egyes pontján ismerik azt a történetet (bár először sokan komancs népköltésnek vélték), miszerint a messzi északon, hol a gleccserekből tüzes víz készül, egyszer megjelent egy lény, kit fekete lepel fedett, arcát pedig kámzsa takarta. E síron túli jelenés, kit az északiak ártó démonnak véltek, követelte jussát, magát a patyolat tiszta vodkát, melyet a csillagok vizéből nyernek. A nép legerősebb harcosait küldte, ám mind kudarcot vallott, mert a teremtmény legerősebb fegyveréhez fordult: levetkőzött. A mezítelen iszonyat, ez a fajta lelki terror letaglózta a legbátrabb, legkitűnőbb fegyvereseket is. Akik pedig túlélték, évekkel később bekerültek egy Big Brádör nevű házba, ahol kiadhatták magukból az agyi fertő minden szennyét. És mindezeken felül a legfontosabb tulajdonság, hogy Hubi Pálesz NŐ volt.

A teremben nyüzsgő diákok bátran adták át magukat a lelkes találgatásoknak és pad alatti fogadásoknak, melyek mind a tanárnőre vonatkoztak (bár ekkor még senki sem sejtette, hogy vaginával rendelkezik az illető). Az „eriszdelahajam”-hangulatnak az ajtó hirtelen kivágódása, majd bevágódása vetett véget. A nagy fekete, ormótlan valami felvonszolta magát a pulpitusra, ahol a csintalan nebulók mustárgázzal töltött füstbombákkal dobálták és éles lőszerrel lőttek rá, azt gondolván, hogy egy nagy húsevő bogár befalta Snape profot, majd belebújt a talárjába (ne feledjük, ez a korosztály még a Men in black-ken nőtt fel). Nem is kell kihangsúlyozni, hogy ezen csínytevésben messze túlszárnyalták a többieket a Weasley-ikrek, akik a pad alatt készítették Molotov koktéljaikat és dobálták rá a tanári pulpitus mögé bebújt szerencsétlen tanerőre. E csodás koktéloknak köszönhetően kigyulladtak a papírok, majd az asztalok és székek. A heves röhögések közé lassan a pánik szívszorító vonyításai keveredtek, ahogy a diákok hanyatt-homlok, egymást letiporva rohantak ki a teremből, nehogy zsenge testük a tűz martalékává váljon. Amivel azt érték el, hogy egyik társukról szomorú dalt írt egy Karthago nevű együttes. Csupán két ember maradt talpon a teremben: Fred és George, akik még mindig fejhangon vihogtak saját, nem létező humorérzékük újabb megnyilvánulásán. Ám ekkor a felborult asztalok megmozdultak (mit megmozdultak, a levegőbe repültek!) és egy megszenesedett talárú alak mászott elő a törmelék közül. A két szerencsétlen fiúcska arcszíne kellemes pirospozsgásból átváltott zöldes-sárgás árnyalatba, mikor a talár alatt egy emberi lényre ismertek. Lassan eljutott a tudatukig, hogy a félig megpörkölődött teremtmény nem más, mint az új kocsmai etikett professzor.

-          Már megint a Weasley-fiúk. Hát mikor lesz ennek vége? – Minerva McConnagal felháborodott tekintetét a fent említettekre emelte, de nem tudta megállni, hogy a pillantásába ne vegyüljön egy csipetnyi szenvedély és perverz vágy, úgy ahogy a szája széléről elinduló kis nyálcseppet sem tudta megállítani. Néhány másodperc elteltével már hangosan lihegett és kihívóan simogatta magát, így felkínálva testét az ikreknek, akik szentül megfogadták, hogyha kijutnak a párzani készülő dögkeselyű karmaiból, együtt lesznek öngyilkosok.

-          Mit gondolnak kedveskéim? Milyen büntetést érdemelnek eme igencsak pimasz tettük miatt? Ne is válaszoljanak! Én úgy gondolom, a legjobb lesz, ha mind a kettejüket 10-10 fenékcsapásra ítélem. Lássanak hozzá és vegyék csak le a nadrágjukat és a gatyócskájukat! – A két fiú pánikba torzult arccal, fásultan nekiállt kigombolni nadrágjukat. Sosem gondolták volna, hogy lesz, aki megmenti őket. Azonban a sorsnak néha furcsa fintorai vannak.

-          Minerva! Elég ebből! – dörrent egy reszelős, whiskeytöltetű hang a pézsmaillatot árasztó szobában. Az ajtón belépő Hubi Pálesz csillogó szemmel mérte végig a két nadrágnélküli fiút, és furcsa bizsergést érzett ott, ahol hosszú évek óta csak a borosüveg vastagabbik fele járt.

-          Miss Pálesz! Nem gondolja, hogy ez a legjobb büntetés az ikreknek? – tudakolta McConnagall, akit a csupasz fallosz látványa többször is a csúcsra juttatott, csak úgy spontán.

-          Nem. Mivel az én testem látta kárát ennek a kis incidensnek, ezért úgy gondolom, az én jogom, hogy kiélvezzem a fiúk büntetését. Van ellenvetésed Minerva?

-          Hát, akkor legyen óhajod szerint, Hubi!

-          Köszönöm nagylelkűségedet. A két suhancot pedig vacsora után várom a szobámban! Ellenvetés nincs! Semmilyen kifogást nem fogadok el. Ha a beletek lóg is ki a nyitott hasüregetekből, akkor is szépen megfogjátok és felcsoszogtok a szobámba.

Az ikrek csendesen, lehajtott fejjel léptek be a felbőszült tanerő szobájába, de ott senkit sem találtak. Beljebb merészkedve vették észre a sok St.Hubertusos és Tequilás üveg között, egy nekik címzett üzenetet:

 Fred és George!

Délutáni faragatlanságom utáni kiengesztelésként

előre kikészítettem nektek egy pohár

frissítőt az asztalra.

Fogyasszátok egészséggel és legyetek türelemmel,

amíg visszaérek az értekezletről!

Prof. Hubi Pálesz

Először Fred vette észre a kellemes neonzöld színű italt. Bárminemű gyanakvás nélkül hajtotta fel a felest. Azon nyomban kellemes bizsergés járta át a testét. Picit megrázta magát, majd azt mondta:

-          Ez kurva jó! Gyere George, viritykeld fel te is!

Miután mindketten elfogyasztották adagjukat, és egyre intenzívebben érezték a furcsa, de kellemes bizsergést, amely már agyukat is ellepte, inkább úgy döntöttek, hogy lefekszenek aludni. Ez annyit tesz, hogy mint két zsák lóganéj, elterültek a padlón, teljes katatónikus állapotban. Jó néhány órával később ébredtek fel, de még mindig homályos látással és a szokatlan érzéssel a testükben. Mielőtt felkelhettek volna, rájöttek, hogy valaki fekszik köztük az ágyban. A paplan csak halványan engedte sejteni a formás test körvonalait. A két spicces, pénisszel rendelkező ikernek nem is kellett több. Felhajtották a paplant és egy gyönyörű fiatal nőt találtak maguk között. A jelenés körbenyalta érzékien telt ajkait és két oldalra, hívogatóan széttárta a karját. Így a fiúk egyszerre tudták kényeztetni mindkét mellét, combját, de a szelencébe való bejutásért már komoly harcokat kellett vívniuk. A hölgyikének jött meg először az esze. Felvilágosította az ikreket, hogy a szendvics, mint olyan, nem csak egy étel elnevezése, hanem egy roppant kellemes időtöltésé is. Színhelye az ágy, szereplője két férfi és egy nő. No, a fiúk rögtön akcióba lendültek. Felbőszült gorillák módjára hágták meg a törékeny, de annál tágabb befogadóképességgel rendelkező nőt, aki később javasolta egy dán dog és egy hortobágyi csődör szerepeltetését is a jelenetben. A többi fajtalan és ocsmány dolgot nem is szabad megemlíteni, köszönhetjük Merlinnek, hogy az ilyen förtelmeket a sötétség leple eltakarja az erkölcsös emberek elől. Mindenesetre azt le kell szögezni, hogy mindannyian felettébb kellemesen érezték magukat és többször is megismételték a szexuális rítus minden mozzanatát.

-George! Kelj fel! Óránk lesz! – Fred suttogása törte meg egyedül a reggel pihentető csendjét. A felszólításra már az említett is felébredt. Mindketten nagyot nyújtózkodtak és elégedetten fel akartak kelni az ágyból, mikor eszükbe jutott, hogy a lánynak is szólni kellene, hisz valószínűleg ő is tanuló. Amikor felhajtották a takarót, egy minden természeti törvény morbid megcsúfolása, egy rosszindulatú hibrid szörnyszülött, az emberi lények gonosz pszichikus kisugárzásinak testet öltött lénye feküdt közöttük: maga Hubi Pálesz, aki az ikrek döbbent tekintetére csak ennyit mondott:

-          Bizony ám csibéim! Beleszaladtatok a csapdámba. Az esti itókátok Absinth volt egy kis tudat- és látásmódosító koktéllal elkeverve. Ezért láttatok olyannak, amilyennek akartatok. Mindenesetre sosem gondoltam volna rólatok, hogy bevállaltok egy lovat és hogy mindkettőtöknek a bal zacsiján van anyajegye. Köszönöm ezt a csodás estét. – mire mondókája végére ért, az ikrek tudata lassanként elszivárgott, szemük fénye kialudt és helyét tompaság vette át.

Hubi Pálesz 13 nap múlva kapta meg a levelet, miszerint a Weasley ikrek a St Mungo pszichátriai osztályán, odaszállításuk után 5 nappal belehaltak az őket ért sokkba, miközben azt kiabálták, hogy : „Nem akarok Hubi! Nem akarok Hubi!”, amit senki sem értett tisztán, így nem is foglalkoztak vele. A hír olvastán Hubi Pálesz szemében huncut fény csillant és száját csibészes mosolyra húzva, ennyit mondott csupán:

- Hoppácska.