Másnap reggel nagyot nyújtózva mászott ki az ágyból:

-         Hm, de jót aludtam – mondta és egy perc alatt a fürdőben termett, elintézni reggeli tevékenységeit. Amikor ezekkel készen volt, elindult a boltba reggelit venni.

-Farkas éhes vagyok, most bármit megennék. – és ezekkel a szavakkal belépett a bolt ajtaján.

-Milyen szerencse, hogy itt van a sarkon ez az áruház, most betudok vásárolni, és nem kell kilométereket gyalogolni. – ezekkel a szavakkal leemelt egy müzlis dobozt. És tette a kosárba azokat a dolgokat, amikre szüksége volt. Már majdnem a pénztárhoz ért, amikor eszébe jutott, a pénztálcája a lakásban maradt. Elment egy olyan üresebb helyre, ahol nincs senki, és összeszámolta a nála lévő pénzt.

-Hát nem valami sok, de próbáljuk meg, hogy elég lesz-e! - és ismét elindult a pénztár felé, hosszú volt a sor, ezért sokáig várakozott. Amikor végre sorra került, olyan ideges lett, hogy kezdett vörösödni a feje.

- Nyugalom nem lesz semmi baj, semmi baj nem lesz, elég lesz a pénz- nyugtatgatta magát hangtalanul.

- 18.50 lesz kisasszony. –mondta a pénztáros.

- 18.50?

-Igen kisasszony.

- De nekem csak 18 dollárom van.

- Akkor valamit vissza kell adnia!

- Azt már nem- és ezekkel a szavakkal arrébb állt és kisebb ugrásokkal, elkápráztatta a vevőket és az előadókat, mindenki tapsolt és ujjongott a kislány láttán.

-Majd én megmutatom nekik! –gondolta és egy ugrással a polcoknál termett leszedett néhány pezsgősüveget és zsonglőrködni kezdett. Mindenki dobta a lába alá a pénzt és örültek, hogy ilyen tehetséget láthatnak. Aztán Cedy meghajolt, és ezzel véget ért a mutatvány. Összeszedte a pénzt és kifizette a pénztárost. A Nő éppen telefonált:

- Igen, persze, azonnal küldöm. Igen. Viszonthallásra főnök. –mondta és letette a kagylót – A főnökúr azonnal látni szeretne.

-Engem? Valami rosszat tettem?

- Azaz ajtó a főnökúr irodája.- Mutatott egy sötét ajtóra. Cedy elindult a kosárral a kezében és bekopogtatott.

-Gyere be! – szólt egy hideg hang. Cedy belépett és a szőnyegre nézve ennyit mondott:

-Hivatott uram?

- Igen kisasszony. Amit kint művelt, az… - itt Cedy közbe vágott:

- Soha többet nem fordul elő. Én meg tudom magyarázni, az úgy volt…

- Teljesen mindegy, hogy történt, kisasszony, ezek a mutatványok remekek voltak.

- Tényleg? – virult fel újra a szeme., és az előtte álló úrra tekintett. – Komolyan mondja?

- Igen, és szeretném, ha a boltom előtt szórakoztatná az embereket, vagy esetleg készíttetnék neked egy színpadot trapézzal, ha neked megfelel és minden hétvégén felléphetnél. Mit szólsz hozzá?

- Remek ötlet. Azonnal munkához látok. – és elindult az ajtó felé.

-Hová indulsz, kinyomtatom a szórólapokat, szeretném ha azokat te vinnéd ki.

-Azonnal, de szereznem kell egy jelmezt.

- Jelmezt???

-Igen, hát csak nem ebben a szerelésben fogom előadni a mutatványt…

- Mrs., Mrs.…

-Cedy, Cedy Janett

- Mrs. Janett én úgy gondoltam, hogy ebben lép fel. – és ezzel kinyitott egy szekrényajtót, ami mögött egy csodás kezes lábas volt, a térdénél kivágva és a bal vállánál szintén hullámozottan. Szív alakú rózsaszín glitterekkel volt díszítve és a maga a ruha hófehér volt.

-Ez gyönyörű…- mondta kábultan a lány – De én ezt nem fogadhatom el! – tért vissza a földre.

- Nem? És miért nem?

- Ez a ruha túl szép ahhoz, hogy én viseljem.

- Szerintem, még a méret is passzolna.- mondta a bajusza alatt mosolyogva a férfi.

- De uram, kié volt ez a ruha?

- Az elődödé, Cornelia Space-é.

- És ő most hol van?

- Meghalt.

- Óh, őszinte részvétem.- ezzel a férfi az ablak felé fordult, hogy a leány ne lássa kihulló könnyeit.

- Nos, akkor elvállalod?

- Hát persze – ezzel megfogta a ruhát – és hol vannak a szórólapok?

A férfi egy kis mikrofont emelt a szájához:

- George! – egy férfi termett az ajtóban

- Igen uram.

- Kísérd Mrs. Janettet a szórólapokhoz.

- Jöjjön kisasszony. – és elvezette egy másik szobába, ami tele volt papírokkal, és egy térképet és egy zsákot nyomott a kezébe- Kövesse a térképet, hogy el ne tévedjen. Ezzel kikísérte a bolt ajtaján. Cedy elindult lakására és átöltözött. Megfogta a zsákot és a térképet és elindult hosszú útjára, megpróbálkozott először, egy sétálóval.

- Jöjjenek el erre a csodás mutatványokkal teli előadásra.- és ezzel hatalmas ugrásokkal és mutatványokkal hívta fel magára a figyelmet. – Jöjjenek, és vegyenek egy szórólapot. – ugrásai hitetlenül magasak volt, és nagyon csodálatosak, pár perc alatt elfogyott az összes szórólap, és még pénzt is gyűjtött, hiszen a közönségnek, annyira tetszett az előadás, hogy megjutalmazták a kislányt. Összeszedte hát a pénzt, és a zsákba tette. Ezzel elugráltál a bolt felé, ami a térképen bevolt jelölve. Belépett az ajtón és a főnök ajtaján kopogtatott.

- Gyere be!

- Jó napot uram! Én…

- Nem tudtad kiosztani? Vagy mi van a zsákban?

- Nem erről szó sincs, az összest kiosztottam, a zsákban pénz van.

- Szép munka! – mondta mosolyogva a férfi. – Haza mehetsz! – Cedy elindult az ajtó felé- Várj! A pénzt hagyd itt, arról majd én gondoskodom!

- Rendben! –lerakta a zsákot és máris kinn termett. Elindult lakása felé, és átöltözött. Elővette diabolóját és szorgalmasan gyakorolt. De nem volt túl szerencsés ötlet ott gyakorolni, ezért kiment a kertbe. Hatalmas ugrásokkal forgatta a diabolót, a körülötte lévők, megfagytak a gyönyörtől. Senkit nem láttak még így diabolózni. Cedy felpattant a szárító kötélre, és ott folytatta a mutatványait. A közönsége tapsolt. De Cedy nem értette miért, hiszen ez csak egyszerű gyakorlás. Nem hozta ki még magából a maximumot. És még pár hatalmas ugrás végett leérkezésnél elszámította magát, és a föld felé zuhant, egyik kezével elengedte a diabolót, és az pont a kötél másik felénél landolt itt elkapta és végig siklott a  kötélen. A kötél végénél eldobta a diabolót a magasba és hatalmas szaltóval, ismét elkapta, a mutatvány elkápráztatta az embereket. Mindenki mozdulatlan volt, várta, hogy mi lesz. Ekkor a kislány a kötélen landolt és megállt. Mindenki tapsolt hatalmas tapsvihart kapott. Mindenki ujjongott és tapsolt. Soha nem láttak még ekkora tehetséget. Cedy ezzel bevonult a szobájába és leült az ágyra. Nem volt túl büszke magára, inkább elkeseredett, mert ezt a kaleido társulat nem láthatta.