Kakukkharang
Szana 2006.03.22. 17:33
Ez egy Tom Denemes fanfiction lesz vagyis már most is az...Nézzétek meg és mondjatok véleményt a kritikák menüpontban
Az az egy
Mindenkinek meg volt a véleménye. MIndenkinek más mégis mindenkinek egyforma. Mindenki heves érzelmeket táplált a fiú iránt. Van aki rettenetesen gyűlölte és sokan imádták, körülrajongták Tom Denemet. Barátai tisztelték, felnéztek rá. Mások pedig gyűlölték, irigyelték népszerűségét. A lányok róla ábrándoztak, imádták. Némely tanároknak kedvence volt, mások gyanús szemmel nézték. Egy valaki volt aki kilógott a sorból. Aleana Walsh szemében semleges volt. Nem ábrándozott róla, nem áhítozott utána mint barátnői akiknek álló nap ő volt a téma. Persze arról se volt szó, hogy utálná, inkább csak nem állt be a sorba és nem gondolt róla semmi szélsőségeset. Hisz nem is ismerte. Sőt mások sem ismerték. Érzéseiknek szinte semmi alapja nem volt.
Egyedül Walsh volt akit hidegen hagyott a fiú. És ez Denemet roppantmód zavarta. Aki ellene szegült azt megbosszulta, aki pedig epekedett érte azt kihasználta, majd eldobta. A lányok hagyták magukat kihasználni. Tom Denem valóban jóvágású fiú volt, könnyű volt bedőlni neki. Ami pedig a legrosszabb volt hogy a sok lapátra tett lány nem bánta meg amit tett. Sőt büszke volt rá hogy egy olyan srác mint Denem valaha figyelt rá, valaha szolgálhatott neki...Éppen ezért nem tudott mit kezdeni Aleana távolságtartásával.
- Aleana- szólt Denem a bájitaltan terem előtt álldpgáló lánynak.
- Denem?- kérdezett vissza meglepetten a lány.
Nem gondolta hogy a fiú valaha hozzá szól egy olyan lányhoz mint ő. Nem mintha nem lett volna szép...Vörös haja egyenesen omlott vállára, zöld szemei csillogtak. Immár mosolyogva nézett a fiúra, de még mindig nem értette mit akarhat tőle. Ő egy visszahúzódó lány volt. Persze barátkozott fiúkkal de egyikőjük sem egy Denem-féle volt.
-Öhm. Aleana...Azt szeretném kérdezni...-Tom furcsállta viselkedését.Lányokkal mindig magabiztosan viselkedett, most mégsem tudta egyszerűen félrehívni a lányt.-Kölcsön szeretném kérni az átváltoztatástan házi feladatodat.-mentette ki magát.
Walsh kicsit furcsállta a kérést de végül barátnői és Tom tekintetének kíséretében átnyújtotta a füzetet.
- Köszi. Azonnal visszahozom. -mosolygott Denem-Jajj még valami! - Aleana kérdően nézett- szólíts Tomnak!
- Rendben. Ez esetben Alea vagyok. Vagy Aliyah nekem mindegy- mondta vigyorogva a lány majd barátnői szemrehányó tekinteteitől elfordulva besétált a tanterembe.
Még mindig vidáman ült le, majd mikor barátnői csatlakoztak hozzá együtt megvitatták a történteket.
- Szerintem bukik rád- szólt Dawn.
- Pedig engem is választhatott volna - nyávogott szemrehányóan Joss.
- Jajj lányok hagyjátok abba! - suttogta Aleana alig hallhatóan miközben Tom feltűnő szemezésbe kezdett vele.
De Aleana állta a pillantását és csak egy halvány mosolyt eresztett meg...
A következő szünetben Walsh direkt megelőzte a többieket és sietve elindult a könyvtár felé. Nem táplált különösebb érzelmeket Denem iránt csak már nagyon kíváncsi volt a fejleményekre és a fiú mondanivalójára. Befutott a könyvtárba és a sötét varázslatok részlegnél kezdett el kutakodni de közben észre sem vette hogy milyen könyveket néz. Nem érdekelte a fekete mágia csak ez volt a könyvtár legeldugottabb szeglete. Elkezdte ujjait a könyvek gerincén végighúzni és minden érdeklődés nélkül olvasgatta a címeket. Feketemágia kezdőknek…Feketemágia középhaladóknak…Pokoli átkok és rontások…Ekkor valaki megfogta a vállát és ő halk sikítás mellett hirtelen megfordult és Tom-ot látta maga előtt.
- Elnézést ha megrémítettelek – nézett bűnbánó arccal a lányra.
Az egyetlen ami megrémít az a modorod.
- Szia.Nem ijedtem meg csak nagyon belemerültem a… mit keresel itt?- tette fel az alapvetően magától értetődő kérdést.
Pedig pontosan tudta hogy mit keres itt Denem de nem fogja magát elárulni.
- Csak a füzetedet akartam visszahozni…én köszönöm nem gondoltam hogy odaadod.
- Ezt miből szűrted le? Mért ne adnám oda?
- Hát csak tudod nem is ismerlek és kívülről olyan eminensnek tűntél.
- Tudod ez furcsa eddig én is ezt hittem volna rólad. De most már nem tudom mit gondoljak. Ha valóban az lennél nem kellett volna neked az én füzetem.
- Nem is tudtam hogy téged érdekel a fekete mágia
- Nem érdekel csak…az egyik barátnőm megkért hogy nézzek meg neki valamit. Mindegy nem fontos!
- Gyönyörű a hajad – mondta Denem halkan, olyannyira hogy a lány nem hallota.
- Szóltál? – suttogta Aleana.
- Nem, csak… - egyre halkabbra vették hangjukat és hirtelen az a néhány cm eltűnt közöttük.
Tom már meg akarta csókolni de Aleana reflexből elhúzódott.
- Odaadnád a füzetet? – mondta hirtelen és elvigyorodott mintha semmi se történt volna.
- Tessék? Jaa persze…Bocs…- vette fel legcsábítóbb mosolyát Denem is és kutakodni kezdett a táskájában. – Azt szeretném kérdezni hogy…
- Igen?
- Tudod én bájitaltanból nem vagyok a legjobb…
- Te? – mondta megrökönyödve a lány bár sejtette mire megy ki a játék. – Nos Piton szívesen korrepetál egy Mardekárost. Tudod hogy velünk kivételezik…
- Szóval azt szerettem volna hogy nem tudnál egyszer-kétszer velem tanulni? Elmagyarázni az anyagot és….Ráérsz egy vajsörre hétvégén? – váltott módszert miután látta Aleana arckifejezését.
- Nem lehet a most hétvége nem jó mert…
Itt szerencséjére megszólalt az iskola ódon csengője ami az óra kezdetét jelzi. Sietve elindult kifelé a könyvtárból de Denem elkapta a kezét.
- Aleana várj!
- Nem hallottad Denem? Elkezdődött az óra!
- Ez eddig nem érdekelt. Miért is nem jó a hétvége?
- Sietek kérlek add ide a füzetem majd még beszélünk!
- Mondd légy szíves, addig nem adom oda.
Erre Walsh hirtelen begurult. Hogy képzeli hogy?…Ez nem lehet igaz…Ezt nem teheti!
- Tudod mit? Szia!
- Mi lesz a füzeteddel?
- Tartsd meg! – kiáltott vissza az ajtóból dühösen Aleana sőt dühében még egy polcot is leborított.
Tom jobbnak látta elhúzni a csíkot mielőtt Madam Cvikker odaér. Az én vadmacskám…Erre elmosolyodott és futott ki a könyvtárból következő órájára ami történetesen megint Aleana-val volt közös.
A bűbájtan megint olyan unalmasnak ígérkezett mint máskor de most valami mégis megzavarta Aleana békés szunyókálását.
- Csoportokban fogunk dolgozni az óra hátralévő részében! Ti ott üljetek egy csoportba – kezdte Flitwick és közben lelkesen mutogatott. Félő volt hogy leesik a könyveiről. – Lestrange! A ti asztalotok, no meg persze ti is vonuljatok szépen Ms.Klynn-ék asztalához. Walsh kisasszony kérem szorítson maga mellett helyet Denem úrfinak. Köszönöm.
- Na már csak ez kellett…-motyogta Aleana miközben barátnői ismét elkezdtek áradozni a feléjük közeledő Tomról.
- Nézd a szemét. Annyira gyönyö…
- Dawn állítsd már le magad légy szíves!
- Mi bajod van Ally??? A fejedre esett egy könyv?
- Ami azt illeti egy egész polc – mondta fennhangon Aleana mikor Denem leült mellé.
Erre a megjegyzésre a fiú mosolyogni kezdett ami fantasztikus flörtölési lehetőséget adott Dawn-nak.
- Min mosolyogsz Tom? – vette fel legcsábítóbb arckifejezését.
- Először is neked Denem másodszor semmi közöd hozzá.
Mikor meglátta a lány kiábrándult arcát hozzátette:
- Nyugi Dawn csak vicceltem..
- Jaaa….oké már megijdtem – szűrte fogai között a lány elvörösödött arccal.
- Nem látunk munkához? – törte meg a kínos csendet Aleana.
- Öhmm…mit is kell csinálni? – kérdezte Denem.
- Neked semmit. Megérdemled hogy végig malmozhasd az órát.- vágott vissza Walsh
- A kedvedért megcsinálom ha elmondod mi a feladat - próbált vigyorogni Tom.
- Nekem nem teszel ezzel jót, Dawn kezdhetjük?
Dawn Klynn úgy gondolta jobb most nem újat húzni barátnőjével ezért elkezdték gyakorolni a hangtompító bűbájt. Az óra végéig már egy szó sem esett a tanulók közt. De mikor csengettek és rohant le ebédelni Denem odalépett Walsh-hoz és átnyújtotta az átváltoztatástan füzetét.
- Tessék, bocs hogy olyan bunkó voltam- mondta Tom bűnbánóan .
A lány elvette és kirohant a teremből anélkül hogy akár megköszönte volna. Rohant le ebédelni de mikor meglátta Tom-ot a nagyterem ajtajában gyorsan bekapkodta az utolsó falatokat és rohant a klubhelységbe. Most nem szerette volna végignézni barátnőit amint reménytelenül flörtölnek Tommal aki pedig lassan szó szerint zaklatja Aleana-t…de a helyzet azért ennyire nem súlyos…
|