Tollpihék

A sötét szobát csak egy gyertya világította meg. A hölgy, asztalánál írkált valamit. Mikor egy lappal végzett rátette a már egyre tornyosodó jobb oldali kupacra. Az első adaggal végzett és elégedetten felsóhajtott. Újabb lapokért nyúlt a fiókba mikor hirtelen csörömpölést hallott az ajtó felől. Ijedtében felsikoltott de mikor a gyertya által megvilágított duci arcra pillantott rájött hogy nem tolvajjal van dolga. Az ügyetlen fiú belépésekor leverte a hölgy skótkockás mintájú kekszes dobozkáját.

-Reparo- mondta McGalagony hirtelen mire az összetört dobozka újra ép volt- Neville fiacskám legközelebb kérlek óvatosabb légy.

 Ezt a kérést szigorúnak próbálta álcázni de szemében Neville felfedezte a mosolyt. Az ajtó ismét kinyílt ám most csörömpölés kísérete nélkül. Dumbledore lépett be rajta.

- Valami baj van professzor? Kiáltást hallottam- jegyezte meg az öreg igazgató szemében kiváncsisággal.

- Nem történt semmi igazgató úr. Ez az ügyetlen fiú kopogás nélkül jött be és sikrült eltörnie az egyik ingóságomat. Nos, azt hittem valaki illetéktelen  próbál bejutni. Legközelebb kopogjon mielőtt belép- utolsó szavait a tanárnő már Neville-hez intézte.

-Öhm... elnézést tanárnő...elfeledkeztem róla...legközelebb nem fordul elő- mondta a fiú szégyenkező arccal.

-Ezt örömmel hallom- mosolygott McGalagony.

-Rendben akkor ezt megbeszéltük de... mit keres ez a diák ilyen későn a maga szobájában?-kérdezte meglepődötten Dumbledore.

-Longbottomot én kértem ma meg rá hogy látogasson meg vacsora után. Különlegesen rosszul sikerült a legutóbbi dolgozata és az órai teljesítménye is romlott az utóbbi időben.

-Á értem. Ez esetben magukra hagyom önöket de gondoskodjon róla tanárnő, hogy a fiú ne kószáljon egyedül takarodó után. Veszélyes időket élünk jobb félni, mint megijedni-jegyezte meg Dumbledore.

 Az igazgató megfordult és kisétált a szobából. Neville meg volt szeppenve még köszönésre se tellett neki.

-Jól elintézted Longbottom...

- De hiszen a tanárnő kimagyarázta...én elnézést kérek

-Tudok én rád haragudni?-mosolygott a professzornő.

 Közelebb lépett Neville-hez és megigazította talárja nyakát. Nagymamai gondoskodással rendezgette a fekete ruhadarabot de egy másodperccel később ráncos kezei már a pufók arcot simogatták. Furcsa módon Neville most nem volt zavarban, sőt percekkel később az ő jóvoltából forrtak össze ajkaik. Végül az íróasztalon kötöttek ki nem kis sérüléseket okozva a halmokban heverő dolgozatoknak. McGalagony felszisszent mire Neville rögtön egy lépést hátrált.

-Mi történt tanárnő??

-Jajj- jajdult fel McGalagony- Nem kellett volna kint hagyni azt a pennát-mosolygott szégyellősen.

-Megszúrta a....

- Igen megszúrta a hátsó felemet fiacskám.

A tanárnő még mindig mosolygott majd órájára pillantott:

- Lassan el kellene indulnunk a hálókörleted felé nehogy meggyanusítson minket valaki.

-Rendben akkor felőlem indulhatuk-mondta Neville és elindult az ajtó felé.